A szimuláció mutat egy példát kisülési lámpákra. Sajnos, a szöveg a képbe van ágyazva, ezért nem lehet lefordítani. Íme a pótlás:
Értékes munka ugyan, de ezt a szimulációt nem tervezi lefordíthatóvá tenni
a PhET, mert nem igazán felel meg a pedagógiai elképzeléseiknek 
.
Csupán a készítő (Sam Reid) személye révén köthető a PhET-hez. A szim
magyarítása megrekedt azon a ponton, hogy lefordítottam a szövegeket. Ezeket
egy pdf fájlban
mentettem el. A pdf-ben olyan sorrendben vannak a szövegek (angol/magyar felváltva),
ahogy a szimben előjönnek. Kicsit macerás használni, de ha valakit érdekel a
téma, és gyenge angolból, annak érdemes kinyomtatnia. Én legalábbis úgy használnám,
hogy a kinyomtatott oldalakat magam elé tenném, miközben a programot futtatom.
Minden tanár kollégának ajánlom, hogy olvassa el ezt a pdf dokumentumot. Lényegében az van leírva benne, hogy mért olyanok a PhET szimulációi, amilyenek, és hogy szerintük hogyan kellene felhasználni ezeket az oktatásban. Számomra sok új gondolat van benne.
Főleg azoknak érdemes elolvasni ezt a pdf dokumentumot, akik maguk is oktatási anyagokat gyártanak. A PhET szimulációk tervezéséről, készítéséről és teszteléséről szól.
A szimben megjeleníthető a gázmolekulák energia- és sebességeloszlása is. A gáz azonban kétdimenziós, ezért különösen az energiaeloszlás tér el a valóságos 3D gázétól. Akit érdekel a téma, látogasson el erre az oldalamra.
A szimben egy amerikában elterjedt jelölési módot látunk a polarizáció ábrázolására, melyet az alábbi rolloveres ábrával szemléltetek. Az egeret az ábrára húzva az eredeti ábra bukkan elő, amelyet egy amerikai lapról vettem át. Kattintással az illető lap megfelelő részére lehet ugratni. Aki tud angolul és hajlandó egy picit vektoralgebrázni, annak érdemes megnéznie a cikk elejét is, amelyből kitűnik, mért van az, hogy az elektromos dipólusmomentum vektora a negatív töltés felől a pozitív töltés felé mutat, nem pedig fordítva
A +→ polaritásnyíl (mely az ábra szerint épp ellentétesen áll az elektromos dipólusmomentum vektorához képest) hasznos mnemotechnikai eszköz. Ha mondjuk egy poláris/poláros molekulát (dipólmolekulát) egy elképzelt apolárisból akarunk „levezetni”, akkor úgy tudjuk a dolgot elképzelni, hogy az elektronok pl. egy kissé „jobbra” tolódnak, ahogy a +→ szimbólum nyíliránya mutatja. Ettől természetesen a molekula „bal” oldala kissé pozitívabb töltésűvé válik a jobb oldalhoz képest. Erre emlékeztet a szimbólum elején (most a bal oldalon) lévő, + jelhez hasonló rész.
Megjegyzem, gyakran dipólusmomentumnak nevezik ezt a „vektort” még az amerikai egyetemi kémiatankönyvek is, holott a dipólusmomentum vektora (szögezzük le még egyszer) – az ábra mögötti hivatkozásból kiolvasható operatív definíciójából adódóan – épp az ellenkező irányba mutat. Az irány pedig nem mellékes, hiszen nem véletlenül írják ki egyes ajtókra, hogy „HÚZNI” vagy „NYOMNI”. (A téves iránymegadással magyar könyvben is találkozunk. Persze helyes példák is akadnak, mint pl. ez a Wikipédiaoldal.)
A diákokkal tudatosítani kell, hogy a fizika „mint közös természetleíró nyelv” egyértelműsége érdekében a dipólusmomentum irányítottsága nem lehet szabad elhatározás kérdése. Mint ahogy az sem az, hogy egy rézdrótban a „helyes irányban” folyjon az áram (vagyis arra, amerre az elektronok mozognak benne), mert ezt a kérdést már jóval azelőtt eldöntötték, hogy az áram mibenléte tisztázódott volna. (Ugye emlékszünk: az áram iránya a pozitív töltéshordozók mozgásirányával egyezik meg definíció szerint: vagyis az áram pont fordítva folyik a drótban, mint amerre az elektronok áramlanak.)
Nagy Sándor, Törökbálint, 2011. január 15.
Utolsó frissítés dátuma:
Látogatószám 2011.01.17. óta:
counter
